Egy bőröndnyi információ bőven elég...

Mennyi inger ért ma bennünket? Milyen sok információt kellett feldolgoznunk reggeltől estig különböző szerepeinkben (szülő, rokon, házastárs, gyerek, szomszéd, munkatárs, barát, utazó, választópolgár...)? Az információk közül hányat tudtunk megszelídíteni, kiküszöbölni és hány jött be teljes robajjal a napunkba?

Az egyszerűsítés elvéről szeretnék szólni. Kim John Payne terápiás tapasztalatainak összegzésével jött rá arra, hogy a gyerekek a túl sok és koruknak nem megfelelő inger hatására képesek ugyanolyan reakciókat mutatni, mint a menekülttáborban nevelkedett gyerekek. Mindkét csoport agresszív, ingerlékeny, ragaszkodik a megszokotthoz, sokszor nem tud elmélyülten játszani és barátkozni. Szerintem ez a felfedezés egy az egyben átvihető a felnőtt társadalomra is. Mi felnőttek is sokszor nem tudunk lenyugodni, egymást meghallgatni és észrevenni. Sokszor üvöltünk egy nagyot, vagy visszahúzódunk saját kis berkeinkbe. Reggeltől estig futunk, miközben azt gondoljuk, hogy nemes célokért tesszük ezt, közben nem vesszük észre, hogy jelez a gyerekünk, a testünk, a szomszédunk, a párunk és már nem is maradt barátunk, hobbira való időnk, de kirándulni, színházban sem voltunk már hónapok óta, sőt könyvet sem olvastunk, mert nincs időnk.

Az egyszerűsítés elve arról szól, hogy elkezdünk úgy élni, hogy kevesebb információt, választási lehetőséget, tárgyat engedünk be életünkbe és a mindennapok sebességét mérsékeljük. A mindennapok gyakorlatában ez a következőképpen néz ki.

Információk: Megvizsgálom hányféle fórumon kapok naponta információkat és milyen témában. A felnőttek többsége követi a napi híreket, valakik több médiacsatornán keresztül, továbbá hallanak híreket, történeteket a munkahelyen, utazás alkalmával, otthon...Vizsgáljuk meg vajon minden hír nekünk való-e, és mely információk azok, melyek rendszeresen hozzájárulnak nyugalmunk megrendítéséhez. Válogassuk ki, mely adatokkal tudunk valamit kezdeni és melyek azok, melyek nagyon is távol állnak hozzánk, mégis rendszeresen foglalkozunk velük.

Érdemes-e tájékozódni mindenféle halálos betegségekről, háborúkról, tudnunk kell-e, hogy mennyi pénzt költött el az anyósunk vagy a szomszédunk? Meg kell-e hallgatnunk barátunk vagy kollégánk minden egyes párkapcsolati válságának részleteit vagy a mellénk keveredő utas politikai nézeteit? Ha jól esik, akkor legyen úgy, de ha nem, megengedhetjük magunknak az „információnyírbálás” műfaját!

Túl sok holmi: Vizsgáljuk meg, hogy a lakásunkban vajon szükség van-e az összes tárgyra ? Hányszor kell naponta belebotlanunk, arrébb pakolnunk egy-egy holmit, ha nem lenne, mennyire hiányozna nekünk? Költözködések alkalmával néha bedobozoljuk a lakásunkat, majd megfeledkezünk az egyes dobozok tartalmáról és egy idő után rájövünk, hogy azt sem tudjuk mi van ezekben a dobozokban. Hány játék legyen aktívan jelen a gyerekszobában, hány dísz legyen aktívan elő a nappalinakban? Számoljuk össze, hány tárgyat használunk aktívan nap mint nap - a többit célszerű elraktározni. A szellősebb, jobban átlátható tér kevésbé fáraszt le bennünket, hiszen kevesebb inger ér bennünket, kevesebbet kell takarítanunk, pakolnunk...

Ha el kéne hagynunk az országunkat, be tudnánk- e pakolni legfontosabb holminkat úgy, hogy még el is bírjuk fizikailag? Mostani lakásunkban, gardróbunkban, játéktárunkban hány tárgyat tudnánk bezsákolni úgy, hogy megmaradjanak a gyakorlatias működésünkhöz szükséges dolgok?

Választási lehetőségek: Ma ott tart a világ, hogy bármerre megyek, mindenhol tudok választani a kifliktől kezdve a bukósisakokon keresztül egészen a fodrászig, hajszínig...Biztosan mindenki visszaemlékszik egy olyan napjára, amikor abba fáradt bele, hogy ahhoz, hogy választani tudjon rengeteget kellett informálódnia, olvasnia, keresnie...és a végén még mindig ott lebegett a mi lett volna ha...kételkedés. Jó az, ha tudunk válogatni, ez egyben a jólétünk mércéje is, viszont ha folyamatosan így élünk, akkor csak rövidtávokon tudunk gondolkodni, elveszítjük a bizalmat és mellesleg folyamatos elégedetlenkedésekbe keveredünk. Sokkal jobb, ha megtanulunk elköteleződni és elmélyülni egy tevékenységbe, kapcsolatba. Kevesebb lehetőséggel sokkal jobban fejlődik a kreativitásunk, a megküzdési stratégiánk és sok időt is nyerünk.

Sebesség: Vissza tud-e emlékezni, hogy ma mikor ült le utoljára úgy, hogy közben nem járt valamin az agya, hanem csak elmélázva pihent, átadta magát egy élménynek vagy élvezetnek, akár olyan apróságnak is, hogy észrevette miként jött be a fény az ablakon? Naponta hogyan szokott pihenni, mi az ami leállítja, kikapcsolja, átállítja gondolatait, viselkedését, lenyugtatja testét? Hányszor van hetente olyan, hogy nem is tudja már milyen nap van, vagy fogalma sincs arról hol járt tegnap, mit ebédelt tegnapelőtt? Mindenkinek érdemes lassítani, több beleéléssel élni az életet, a jó hír, hogy ez tanulható és ha már csak naponta egyszer sikerül szép nyugodtan elfogyasztani egy teát, vagy semmittevéssel kibámulni az ablakon, akkor a folyamatos sietés is szép lassan veszíteni fog fontosságából.

Ha elkezdjük szorgalmazni az egyszerűsítés elvét, kikerülünk a mostani világ divatos filozófiájának nyomása alól, ami így hangzik: siess már, ne szalajts el egyetlen egy lehetőséget sem, hamarabb csináld meg, érd el, szerezd meg, sokkal többet kéne elérned, összegyűjtened. Helyette megszületik a személyes, önsegítő, önerősítő filozófia: fontos vagy magadnak, vigyázz az életedre, a testedre, a kapcsolataidra, a jelenlegi pillanatra. Ha nézel, érintesz, beszélsz tisztelettel, odaadással tedd azt és érezni fogod a nyugalmat, az idő erejét. Eltemetett álmaid , ötleteid új erőre kapnak és tudni fogod, hogy mi a feladatod ebben a világban. 

Balázs Nelli
pszichológus elérhetősége:

Telefon: 06 26 351 797
Mobil: 06 30 367 1473
Email: mesebarlang@yahoo.com
Rendelés helye: Pilisborosjenő és Budapest VII. kerület,
Akácfa utca

Köszönöm, hogy meglátogatta honlapomat. Minden észrevételt, kérdést az élet bármely területén szívesen fogadok és igyekszem azt megválaszolni a lehető legjobban és legrövidebb időn belül.